Ahogy telik az idő, az ember próbálja szépen lassan kitapasztalni, hogy mi az ami használ és mi az ami nem. Korábban arról már esett néhány szó, hogy a netes praktikák közül, mi az ami nekem teljesen haszontalan volt.
Most jöjjön néhány hasznos kapaszkodó a nehéz pillanatokhoz. (itt jegyezném meg, hogy ezek csak saját tapasztalatok)
Az első nagy felfedezésem a víz. Korábban nem nagyon szerettem. Soha nem fordult elő olyan, hogy egy étteremben vizet rendeltem volna az étel mellé. Aztán eljön az a pillanat amikor semmi mást nem bírsz meginni csak a tiszta vizet. És akkor elkezded értékelni. Aztán megszokni, majd megszeretni. Refluxnál meg pláne fontos a sok folyadék. Egyrészt nem árt kicsit hígítani a savat, másrészt pár perc enyhülést ad az égő toroknak.
Azt is kitapasztaltam, hogy bár néha nehéz megállni, hogy lezúdítson az ember egy fél litert egyben, mégis jobban teszi, ha sokszor iszik apró kortyokban.
Vízből van a durvított verzió: Salvus víz. Na aki ezt az ízt átengedte a termék megjelenésekor, annak azt kívánom, hogy élete végéig ezt az ízt és szagot érezze minden pillanatban. Jó tudom, tudom, ez nem egy koktél party, és a gyógyulás érdekében mindent meg kell tenni, de azért vannak határok. Ha nagyon lehűti az ember és szigorúan üvegből issza, hogy ne érezze a záptojás szagot, akkor ki lehet bírni. Sőt a jótékony hatása miatt, ami elvitathatatlan tőle, még hozzá is lehet szokni. (de azért örülök, hogy napok óta nem volt szükségem rá)
Másik majdnem tökéletes segítő a René (direkt nem írom ki rendesen a nevét) tabletta. Ha gyors segélyre van szükség és nem olyan súlyosak a problémák, akkor egy-két tabi is megoldást kínál pár órára. Bár engem arra emlékeztet amikor gyerekként ettük a krétát, hogy belázasodjunk tőle és ne kelljen másnap iskolába menni.
Hasonló helyi probléma megoldó a Gaviszkon (ez sem így van írva). Kicsit nehéz lenyelni azt a sűrű maszatot, de felszabadító érzés a hűsítő mentol és krémes zselés massza. Lefekvés előtt nagyon hasznos, hogy az éjszakai torokmarás csak hajnali 3 körül kezdődjön el, így reggelre még marad némi beszédhangja az embernek.
Amit mondjuk nem értek se a René se a Gaviszkon esetében, az az, hogy mindkettő mentolos kiszerelésben kapható. Na most. Netes kutatásaim során számtalan helyen találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy a mentolt kerülni kell, mert az is fokozza gyomor záróizmának renyheségét, ergo közelebb visz a refluxhoz. Most akkor ez hogy van? Benzinnel megyünk tüzet oltani?
Érdemes amúgy a természethez is fordulni. Sokszor a szervezet megüzeni, hogy mit kíván. Csak meg kell tanulnunk hallgatni rá. Még nagyon rossz volt a refluxom és csak banánt mertem enni, pedig soha nem volt a kedvencem és igazából nem is volt olyan jó utána, de sok helyen olvastam róla, hogy azt lehet. Szóval észrevettem, hogy amikor megyek banánt venni a zöldségeshez, mindig megakad a szemem az ananászon. Majd szomorúan nyugtázom, hogy sajnos azt nem lehet. Aztán belém nyílalt a felismerés. Miért is nem? Pár nap vívódás és banán tömés után vettem egy ananászt. Egy-egy karikányit mertem enni eleinte és nem csak jól esett amikor ettem, hanem utána sem volt semmivel rosszabb mint egy kifli után, sőt. Így bevezetésre került az ananász.
Van még egy étel ami jó lehet. A gasztroenterológus dokinéni mondta, hogy ha úgy érzem, hogy sok a savam akkor dobjak be 3 szem pattogatott kukoricát. Van ember a földön aki 3 szem után abba tudja hagyni? Mert szerintem nincs, úgyhogy ez a módszer nem lett tökéletes letesztelve, mert természetesen a felfalt egy zacskó kukorica után, azt hittem kidurran a hasam. Akinek esetleg sikerül, megosztaná a tapasztalatait... :)
