Eljött ez a nap is. Lejárt az akupunktúra bérletem. Ma beszélem át a dokinénivel, hogy mi legyen a további szisztéma. Szeretnék még menni. Nem tudom az okát, de szerettem oda járni, pedig soha nem voltam egy kitartó darab. És még azt sem mondhatom, hogy olyan kellemes érzés az a 12-15 tű amit szerte szét a testembe kapok. De valami miatt mégis jó ott. Nyugi van, pihenek, nem gondolok semmire, csak gyógyulok.
Reggel kávét ittam... ennek nagyon tudok örülni, mert hónapokig még gondolni sem mertem a kávéra.
Nem azt mondom, hogy 100%-os vagyok már, de ezt a mostani állapotot gyógyszerekkel még megközelíteni sem tudtam.
A múlt héten amikor ott voltam, kaptam gyógyfüvekből összerakott golyócskákat. Ez valami kiegészítő a kezeléshez. 3x8 fekete bors méretű kis golyót kell bevennem. Olyan érdekes, amikor a protonpumpa gátlót szedtem, minden alkalommal küzdöttem azzal, hogy le kell nyelni, pedig nem volt nagy méretű, de mégis olyan ellen érzést váltott ki. Ezek a kis fekete bogyók, meg olyanok mint valami mesefilmben a varázsszerek. Szeretem bevenni őket :)
Biztos vagyok benne, hogy ez is számít. Minden gondolat, minden rezgés hozzátesz vagy elvesz ez ember gyógyulásához. Erre most határozottan azt érzem, hogy hozzátesz.
Szívem szerint belekiabálnám a végtelenbe, hogy mások is tudjanak róla, hogy ki lehet mászni ebből a szarból, csak meg kell találni a jó irányt. Nekem ez az irány nem a gyógyszertáron át vezet :)
Persze lehetnek még visszaesések, vagy olyan események amik megint a felszínre hozzák a dolgokat, de nagyon nagy biztonságot jelent, hogy tudom, hogy hova kell mennem ha megint előjön. Nem érzem már azt a kiszolgáltatottságot amit az orvosok sugároznak a szegény, ostoba nép felé. Biztos van sok kivétel is, találkoztam én is néhánnyal, de sajnos meg van kötve a kezük. Ha az emberi oldaluk jól is működik, nem tehetnek mást, mint végigcsinálják a jól megtanult protokollt ami vagy bejön, vagy nem...
