Agyaltam egy darabig, hogy mit is csináljak. Pontosan tudom, hogy mi az oka annak, hogy egy picit visszaköszönt a reflux. Stressz..stressz és még egy kis sttressz… Amikor minden összejön. Elment a babánk… kurva bunkó volt a doki aki korábban 15 évig a magánorvosom volt, de elkövettem azt a hibát, hogy reggel 6-kor amikorra berendelt a kórházba a műtét napján (mindezt azután, hogy előző este megtudtam, hogy nem él bennem a gyerekünk), nem az volt az első gondolatom, hogy a zsebébe dugjam a lóvét, sőtt én szemét még az ébresztés után sem azzal voltam elfoglalva, hogy mi lesz a kis juttatásával. Na ehhez megfelelően bánt velem. Nem könnyítette meg, az amúgy sem könnyű szitut, mert mint megtudtam ez egy rutin beavatkozás. Jah annak aki csinálja. Na szóval van mit feldolgozni.
És ez nem tett jót nyilván a refluxnak sem. Annyira jöttek csak vissza a tünetek, hogy néha picit érzem, hogy ég a torkom és sokszor kell nyelnem a garatban lévő kis cucc miatt. Kb mint egy közepes náthánál. Annyira nem vészes, de volt már jobb is, így nem elégszem meg ennyivel.
Szóval úgy döntöttem, hogy visszamegyek a kínai dokinénihez. És azt hiszem jól tettem. Tegnap voltam és most is megállapítottam, hogy szeretek oda járni. Van egy jellegzetes illata, hangulata a helynek ami már önmagában megnyugtat.
Megkaptam a tűket és 5 üveggömböt vákumoztak még a hasamra. Köpöly a neve és nagyon vicces érzés.
Párszor megyek még.. aztán majd meglátjuk… de eddig jó.
