Vége lett a nyárnak. Október, hideg. Szokásos őszi torokfájás, szokásos gyógymód. Tea, méz egy doboz Sterepsils. De semmi hatása, sőt. Gondoltam ez valami masszívabb cucc lehet, így jobb ha elmegyek a gégészetre. Mire az elhatározásból cselekvés lett már kutya mód szenvedtem. Égett a szám, a torkom és a nyelvem. Az ételeknek alig volt ízük. Reggelre sárgás lett a nyelvem és olyan ízzel ébredtem a számban, mint aki épp megivott egy üveg savanyú uborkalevet. Olyan volt mintha meg lennék fázva, de nem folyt az orrom csak a torkomban csordogált hátul valami, ami folyamatos nyelésre ingerelt. Rém idegesítő volt. Tudtam, hogy már menni kell.
Állami gégészet. A pszichiátriai járó beteg rendelés mellett van, így legalább volt mit nézelődni a 3 és fél órás várakozási idő alatt. Bejutok a doktornőhöz, aki unottan és gondolom hulla fáradtan ültet a futószalagra, benéz a számba és már darálja is a leletet az asszisztensnek.
"Meggyötört nyelv, laza szövetek, enyhe felmaródás a nyálkahártyán, garatfolyás" Kérdezi tőlem: Gyomorégés? Válaszolom: Soha.
Kapok egy ecsetelőt, amit a babák kapnak szájpenészre, hátha gomba, de mindketten tudjuk, hogy nem, csak nem akart üres kézzel elengedni. Itthon megnézem a papírt amit kaptam. Reflux. Gondolkozom. Ez hülye? Semmi baja a gyomromnak.
Telnek a napok, szorgalmasan ecsetelek, kicsit szorgalmasabban a kelleténél és vadul várom a javulást. Egyre rosszabb a helyzet. Már semminek semmi íze. Egy bő hét és megint a gégészeten vagyok. Mákom van, megint az a "kedves" doktornő van. Megkapom a letolást, amiért megittam egy hét alatt az ecsetelőt. A háziorvoshoz küld és megnyugtat, hogy ez bizony reflux lesz.
Nem vagyok feldobva. Intenzív nyomozásba kezdek a neten. Blogok, fórumok, cikkek. Minden, ami reflux. Egyre több az infó a fejemben és egyre jobban el vagyok veszve. És azt hiszem ég a gyomrom....
