Amikor elkezdtem szedni ezt a csodaszert, nagyon vártam a javulást. Igaza a tűzijáték és a színes lampionok elmaradtak, de reflux téren volt némi javulás. Jó, a mellékhatások azért keményen gyötörtek, de legalább az már nem reflux. Kényesen ügyeltem arra, hogy nehogy egy lépést is tegyek a gyógyszerem nélkül, mert az internet tele van azzal, hogy ezt a gyógyszert bizony nem lehet az egyik pillanatról a másikra letenni, mert akkor ez ember a saját savába fullad... Próbálkoztam lecsökkenteni a dózist, de máris éreztem, hogy ez bizony nem tréfa dolog.
Aztán eljött a pillanat amikor elhatároztam magam, hogy ez így nem élet. Szarul vagyok gyógyszerrel is, akkor minek tömjem magamba azt a sok kis szart. És másnap reggel felkeltem és nem vettem be többet. Rettegve vártam a délutánt, hogy biztos akkor jön az a borzalom amit összeszorított fogakkal, de ki kell bírnom. Aztán eljött az este és még életben voltam. Semmivel nem voltam rosszabb állapotban, mint az előző este amikor még dolgozott bennem a gyógyszer. Jó, Jó. Gondolom idő kell neki amire kiürül a szervezetből.
Pár nap elteltével kiengedett a görcs. Már nem volt ökölbe szorulv a gyomrom. A nyelőcsövem és ettől a mellkasom éget, de ez sokszor égett a gyógyszer mellett is.
Ami nem változott, az az, hogy még mindig nem vagyok éhes. Több hónapja nem vagyok éhes. Ha fogyókúráznék még örülnék is neki, de így olyan lelketlen dolog leülni egy isteni tál étel elé, mert semmi hatást nem gyakorol. Csak robot módjára eszem meg mindent, arra gondolva, hogy enni bizony kell. Kutatom azokat a szelíd segítőket akik mellett elviselhetőbbek lehetnek a mindennapok de mégsem gyógyszerek. Már találtam is párat. Hamarosan csokorba szedem őket, és elétek tárom kutatásom eredményeit.
